Bezzeg az én időmben - ez a bezzeg nem az a bezzeg

Legyünk túl rajta már a legelején. Igen, jól látod, ez egy pöttyös könyv. Lányoknak való. Kislányoknak. Vagy legalábbis tizenéveseknek.
Ennek ellenére én a három gyermekemnek (két fiú (5, 9) és egy lány (11)) olvastam esténként. És el kell mondjam nagyon élveztük. Igen, E/1. Azaz én is...

Na, akkor ezen sikeresen túl vagyunk. Szóval majdnem annyira élveztem, mint a Szalmalángot, ami az utóbbi idők legjobb regényélményem volt. Az meg csíkos könyv. Upsz... Ok, most már tényleg minden kínos rész megvolt...

Szóval egy kislányos szerelmes regény, Horváth Kati, tizenöt éves, kereskedelmibe jár, kitűnő tanuló. Kitalál magának egy szerelemet, akivel aztán találkozik is a valóságban. Persze vannak ügyes, bajos dolgok, a dráma nem annyira nagy, mint az előbb említett Szalmalángban, csak úgy, a normális élet szintjén.

Normális élet? No igen. A történet 1940 végén, 41 elején játszódik. A gyerekeknek ez nem mondott különösebben semmit az elején, de én nem tudom elképzelni, hogy abban az időben volt-e valami normális ezen a Földön...
Ez a könyvben sem érződik. A háborút nem említik, csak az utolsó harmadában van érintve, nagyrészt csak említés szintjén.
Persze felnőtt fejjel tudom, hogy ott van, és ez egy-egy pillanatig át is jön.

Végig élveztük, mert nagyon jó a stílusa, aranyos a történet, tudtunk rajta nevetni. De ami miatt igazán emlékezetes maradt számomra, az az utolsó fejezet. Aminek a címe: Bezzeg az én időmben.
Azt véltem, tudom vagy legalábbis sejtem mire utal a cím. Hát tévedtem. De ez már spoileres lenne. Inkább olvasd el!