Mérgező munkahelyek - Fekete/fehér

"Nem minden fekete vagy fehér" szokták mondani. Bár a végén mindenről el tudjuk dönteni, hogy ez még belefér/jó vagy már nem/rossz. Végeredményben tehát mégiscsak minden fekete vagy fehér. Vagy nem?

A Mérgező munkahelyek című könyvet azért kezdtem el olvasni, mert egyrészt érdekelt (hmm... igen, ami nem érdekeli, azt általában nem olvassa az ember), másrészt hogy vajon mit is ért mérgező alatt, illetve, hogy az enyém olyan-e - mások szemében, én így elsőre nem mondanám annak - és ha igen, mit lehet ellene tenni.

Maradjunk annyiban, hogy nem volt épp kielégítő a válasza a könyvnek. Ha éppen adott választ.
Valójában minden fejezetben bemutat 3-4 estet. Nem elemzi őket, csak idézi.

Mit is ért mérgező munkahely alatt? Azt, amit amúgy is annak gondolnál, ahol a főnököd egy vadista szandál (a'la Evetke), vagy a főnököd főnöke, vagy a munkatársaid, vagy a munkád stb. Szóval ahonnan menekülnél. Nyilván van ilyen.

Az enyém olyan? Ilyen nem. Persze van olyan munkatárs, akire rá lehetne egy-egy részt sütni, de... Fekete vagy fehér? Egyik sem.

Mit lehet ellene tenni? Váltani. Általában ez a konklúzió. Valljuk be hatásos. Kérdés, hogy tényleg ennyi lenne az összes, amit mondani lehet ebben a témában?

Szóval részben csalódás ez a könyv, mert itt tényleg mindent vagy feketének vagy fehérnek állít be. Történetek egymás után, de csak a két véglet.

Volt azért pozitívum is. Felelevenítette például a Peter-elvet, amivel érdemes megismerkedni (és az ebből levont következtetésekkel), valamint volt benne egy nagyon találó idézet:

A hatalom torzíthatja a személyiséget. Azért szeretem annyira „A Gyűrűk Ura”-filmeket, mert valóban igaz, hogy vannak emberek, akik alkalmasabbak a hatalom gyűrűjének viselésére, mint mások.

Igen. A Gyűrűk Ura, szerintem is jó könyv :-)