Pedig olyan szépen éltek - Pedig...

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot. Túl sok gondolatot vetett fel bennem. De nem az amiről szól, hanem a kihagyott lehetőségről...

Egy jó barátom ajánlotta ezt a könyvet és csak annyit jegyzett meg: "Ne este a gyerekeknek olvasd!".
Mivel nem tudtam semmit a könyvről, nem is néztem utána, természetesen megfogadtam a tanácsát. Az első oldal után már értettem is, miért mondta.

Szeretném előrebocsátani, hogy egy nagyon fontos témáról szól Szentesi Éva könyve. Mennyire nem mindegy, ha csak érezzük, hogy szeretünk valakit, vagy ki is fejezzük. Főleg a gyermeknevelésben.
A témaválasztás nagyon is időszerű.
Sajnos a legtöbb pozitívumot ezzel el is mondtam.

Egy lányról szól - Nyilánszki Mari -, akit a szülei sosem szerettek. Vagy, ahogy a végén megtudtuk, az anyja szerette, csak ezt megtartotta magának. Mindig így szólította: "Mari fiam", az apja nem vette számításba, mert nem fiú, és nem is olyan csinos, pedig egy gyerek, ha már lány, nézzen ki jól. Nem dicsérték, nem biztatták. Szegények voltak, az apja alkoholista verte a feleségét, az anyja meg ahol tudta csalta a férjét. Mari aztán persze felnőtt, mint a legtöbb gyerek, de nem tudott se szeretni, se kötődni, se igazán örülni. Még sírni se.

Gyakorlatilag végignézzük, ahogy mindig eldobja magától a boldogsághoz vezető utat.

A könyv azonban rendkívül felszínes. Egydimenziós karakterek vannak mélységek nélkül. Minden vagy fekete vagy fehér. Leginkább fekete.
Ebből két dolog következik.

Egyrészt, senkiért se tudunk izgulni. Vagy legalább együttérezni. Vagy legalább elgondolkodni, hogy akkor most igaza volt-e vagy sem? Nem sarkall arra, hogy elgondolkodjunk a miérteken. Így meg sok értelme nincs feszegetni ezt a kérdést.

Másrészt, nem tudunk meg semmit a motivációkról. És itt most idebiggyeszteném, hogy SPOILER.
Miért lett fontos neki hirtelen a színművészetiben, hogy a legjobb nő legyen? Miért csalja meg a férjét, egy random emberrel, aki leszólítja? Miért hagyja ott a családját? Miért nem mondta az anyja, hogy szereti?
SPOILER VÉGE.
A cselekvésekre nincs igazi motiváció, így pedig a tragikus események csak polgárpukkasztásra jók, másra nem.
Ezt erősíti, hogy tele van szexel, trágársággal, ami sokszor szintén öncélú, nem viszi előrébb a cselekményt, nem értjük meg jobban a szereplőket, csak azért van, hogy tovább olvassuk. Igen, sajnos az ember ilyen, a mocskot szívesen olvassuk, bár ezt nem szoktuk bevallani. És sajnos a Pedig olyan szépen éltek ezzel tartja fenn igazán az érdeklődést.

Pedig...
Pedig a téma megérdemelt volna egy jó könyvet.

Akkor már inkább a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-t érdemes megnézni. Vagy a Mesterségem a halál-t olvasni. Esetleg a Mérgező szülők-et, ha nem regény formában szeretnék megérteni, milyen nagy hatással van az emberre, ha nem kapja meg a kifejező szeretet.