Mérgező szülők - egy életre elkísér

Ilyen is van. Nem is kevés. Nekem nehéz volt olvasni ezt a könyvet, mert hála Istennek normális családban nőttem fel, rendes nevelést kaptam. Így nem volt könnyű elképzelni, hogy az a sok történet, amit Susan megosztott a könyvében a valóság.

Pedig igaz. És úgy gondolom fontos, hogy akármilyen családból is származunk foglalkozzunk a témával, mert meg kell ismerni milyen károkat is tudunk okozni gyermekünknek. Ami egy életre elkíséri őket.

Éppen csak az első pár oldalt olvastam el, mikor másnap egyik munkatársammal beszédbe elegyedtem, és hogy, hogy nem, elkezdett mesélni a gyerekkoráról. Szinte szóról szóra azokat mondta, mint amit a bevezető első történetben olvashatunk!
Elég megrázó volt átélni mindezt és megtapasztalni mennyire nem kitalációk, vagy színezett sztorik, amiket Susan megoszt az olvasóval.

Az egyik leginkább mellbevágó dolog az egészben az, mennyire védik a gyermekek, házastársak vagy akár az egész család is, a mérgező szülőt. Persze ez valahol logikus is, a könyv szépen el is magyarázza ezt.

Ami még nagy felfeldezés volt nekem az az, ahogyan foglalkozik a harag, megbocsátás kérdésével (ennek kapcsán kezdetm el olvasni a következő könyvet: A szeretet másik arca a harag - Gery Chapman). Bár állítása szerint kicsit szembe megy a keresztény elvekkel, jobban belegondolva, inkább alátámasztja azokat.
Persze itt is igaz az, hogy nem minden esetben alkalmazható amit mond, ezek tényleg a súlyos helyzetek.
Susan szerint megbocsátani addig nem tudunk, amíg előbb ki nem adjuk a haragunkat. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy valamit püfölni kell, valakinek az arcába kell üvölteni. Nem, teljesen más. A megfelelő vállra kell tenni a felelősséget, és be kell ismerni, hogy mennyi és milyen sérelem ért, és be kell vallani, hogy ezek bizony nagyon is valósak. Ezt a haragot nem szabad elfojtani, mert addig mélyen bennünk van, és nem is tudunk igazán megbocsátani.

Nagyon nagy hangsúlyt fektet (sőt, az egyedüli megoldás) a probléma rendezésére. És ebben is látszik mennyire nem azt jelenti a harag kiadása, mint elsőre gondolnánk. A múltat meg kell próbálni rendezni az adott személlyel. Ez a gyógyulás útja.

Nem jártam nagyon utána, de érdekes lenne (ha találok, frissítem a posztot), hogy vajon ma Magyarországon hány családban fordul elő, verbális, testi vagy nemi erőszak. És vajon hányan kapnak segítséget ezekne a sebeknek a megógyításában?