A munkahelyi elismerés 5 nyelve - megint az a bizonyosot ötös

Ha azt mondom Gary Chapman, azt mondod szeretetnyelvek.
Mikor a feleségem meglátta, mit olvasok, azt kérdezte: Ez az ember mennyi bőrt tud lehúzni erről a témáról!
Talán nehéz elhinni, de ezt nem bántóan mondta.

Én arra gondoltam, talán találok benne valami újat a témában. Munkahelyi környezetre átültetve. Kicsit másképp, más megvilágításban.

Végülis találtam.

Csak az a baj, hogy itt a "kicsit"-en van a hangsúly. A Mérő könyv után nehéz volt újra átállni az amerikai gondolkodásra. Mit értek én ez alatt? Az amerikaiak ha valamit el akarnak mondani, akkor azt nem levezetik (hisz az csak száraz elmélet, attól nem tudod meg, hogyan is működik ez a gyakorlatban!), hanem példákon keresztül magyarázzák (a sok példa alapján összeáll a fejedben, hogy mit is jelent ez pontosan).
Szerintem ez is abszolút járható út. Csak lehet egy jó európai gondolkodásmóban megírt pszichológiai könyv után kicsit kevés volt.

Vagy lehet, hogy a szeretetnyelvek után tényleg nem mondott sok újat, és az zavart. Azért érződött, hogy ezen nem egyedül dolgozott, de ennek ellenére nagyon Chapmenes volt. És ezt itt most nem negatívan mondom, hanem mint ténymegállapítás.
Bevallom, a tesztet, meg a hozzá tartozó weboldalakat még nem néztem meg. Az majd lehet változtat még a véleményemen.

Szóval még egy könyv, ami még egy bőrt húz le a témáról, de ezt most inkább abban az értelemben használom, ahogy az amerikaiak el akarnak valamit magyarázni. Így jobban megértjük mire is gondolt itt a költő.