A Pendragon legenda - Egy kis nosztalgia

A Szerb Antal gimnáziumba jártam, és valamikor 11. környékén el kellett olvasni kötelezően egy Szerb Antal művet. Addig nem sokat tudtam a könyveiről, két opciónk volta: Utas és holdvilág és A Pendragon legenda.
Már nem emlékszem pontosan miért maradtam az utóbbinál (lehet mert kb. mindenki az Utas és holdvilágot választotta és akkor már csak azért is), arra viszont igen, hogy miután elolvastam két érzés maradt meg bennem:
1.) A magyar íróknak van egy különleges humora, ami Rejtő Jenőben csúcsosodik ki, de szerintem ugyan ez megtalálható Jókai, Mikszáth, Karinthy írásaiban és ez a tételem most megerősítést nyert, hogy Szerb Antalnál is.
2.) Egész végig az volt bennem, hogy ez a legenda, nem olyan legenda lesz, de végül csak olyan lett, és valami nagyon zavaros látomásszerű, mitikus vége kerekedett a könyvnek, amiről mindig Berlioz, Fantasztikus szimfóniája jut eszembe.

Úgy jött ki, hogy most újraolvastam, a történetből nem sokra emlékeztem, csak a fenti két dolog ami még megvolt, kíváncsi voltam sok év után (hja, nem ma volt már az a 11. osztály...) mennyire lesz más a véleményem.

Már az elején elmondom a lényeget: Jól emlékeztem a fentiekre.
Így, hogy tudtam a végét, kicsit más érzést hagyott bennem, mint első olvasatra. Nem mondom, hogy nem tetszett, most is élvezettel vesztem el a borongós, mítoszokkal teli walesi tájban, hangulatban - ez amúgy is az egyik kedvencem -, és jókat derültem a bevezetőben említett egyedi humorán.

A megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve.

Inkább úgy érzem, hogy kicsit kevés, ha csak ennyi marad meg az emberben. Vagy talán pont az a valami, ha a könyv hangulata évek múltán is ott él az emlékezetben?
Nehéz eldönteni. Mindenesetre különleges élmény volt újraolvasni, rég volt már hasonló regény, könnyed olvasmány a kezemben.

És az is tény, hogy nem sokkal azután, hogy befejeztem az utolsó oldalakat is, megvettem az Utas és holdvilágot :-)