A Pendragon legenda - Egy kis nosztalgia
A Szerb Antal gimnáziumba jártam, és valamikor 11. környékén el kellett olvasni kötelezően egy Szerb Antal művet. Addig nem sokat tudtam a könyveiről, két opciónk volta: Utas és holdvilág és A Pendragon legenda.
Már nem emlékszem pontosan miért maradtam az utóbbinál (lehet mert kb. mindenki az Utas és holdvilágot választotta és akkor már csak azért is), arra viszont igen, hogy miután elolvastam két érzés maradt meg bennem:
1.) A magyar íróknak van egy különleges humora, ami Rejtő Jenőben csúcsosodik ki, de szerintem ugyan ez megtalálható Jókai, Mikszáth, Karinthy írásaiban és ez a tételem most megerősítést nyert, hogy Szerb Antalnál is.
2.) Egész végig az volt bennem, hogy ez a legenda, nem olyan legenda lesz, de végül csak olyan lett, és valami nagyon zavaros látomásszerű, mitikus vége kerekedett a könyvnek, amiről mindig Berlioz, Fantasztikus szimfóniája jut eszembe.
Úgy jött ki, hogy most újraolvastam, a történetből nem sokra emlékeztem, csak a fenti két dolog ami még megvolt, kíváncsi voltam sok év után (hja, nem ma volt már az a 11. osztály...) mennyire lesz más a véleményem.
