A szeretet másik arca - a harag - Hogy is van ez?

Már megint egy Garry Chapman könyv? Igen. No nem azért mert annyira beleszerettem volna az elmúlt időszakban (nemrég olvastam tőle a Mérgező munkahelyek és a Munkahelyi elismerés 5 nyelve című könyveket, és nem voltam annyira elragadtatva).
Egy beszélgetés kapcsán felvetődött a harag témája és emlékeztem erre a könyvre, hát gonoltam belekezdek és meglátom mi lesz.

Végre egy új színfolt a Chapman féle könyvekben! Csak érintőlegesen van benne a szeretetnyelvek és nagyon érdekes és elgondolkodtató megközelítéssel nyúl a témához. Viszont abszolút vallásos, végig a Bibliára támaszkodik.

Patrick haragszik a feleségére, mert ahogy belépett az ajtón, meglátta, hogy az ingei ugyan úgy hevernek a széken, ahogy reggel hagyta őket. Beth azt ígérte, hogy elviszi őket a tisztítóba, Patrick pedig arra számított, hogy vacsora után hazaviheti a tiszta ingeket, mert másnap elutazik és szüksége lesz rájuk.

Mire a felesége hazajön felhúzza magát, hogy még erre sem volt képes, és egy jó kis veszekedés lesz belőle, hiába monjda Beth, hogy sajnálom, rohannom kellett, elfelejtettem.

Kérdés, hogy vajon jogos volt-e Patrick haragja vagy sem. Lehetnek érvek mindkét oldalról, én most nem sorolom ezeket, el kell olvasni hozzá a könyvet.

A könyv az elején azt fejtegeti, hogy a bennünk levő érzelmek (harag, düh, szeretet, szomorúság, öröm stb) se jók, se rosszak. Az általuk kiváltott reakciónk lesznek pozitívak vagy negatívak. Tehát az érzelmekre adott válaszunkat kell megtanulni a helyes mederbe terelni.
Konkrétan a haragra: vélt vagy valós sérelem által kiváltott érzelem.

A második felében pedig egy kis önismerettel foglalkozik, illetve különböző élethelyzeteket (párkapcsolat, gyereknevelés) vesz elő Chapman és ott ad tanácsokat a harag kezelésére.

Egyébként érdekes tapasztalatom volt ezzel kapcsolatban: Volt pár beszélgetésem a témában, és számomra meglepő mennyire nem egyértelmű a harag fogalma. Sokan mondták már nekem, hogy ők nem is haragudnak (maximum néha idegesek, vagy feszültebbek, de nem haragudnak). Elsőre teljesen világos volt számomra mi is a harag, de rá kellett jöjjek, hogy ez nem olyan egyszerű.
Szerintem egyébként két dolog fordulhat elő ilyenkor
1.) Gyermekkorban azt tanulta meg az illető, hogy ne fejezze ki az érzéseit, vagy fojtsa el. Ezért nem is érzi vagy nem fogalmazza meg magának, hogy igazából haragszik.
2.) Nem meri magának bevallani, hogy haragszik, mert a harag nem jó, rossz ember, aki haragszik.

Ahogy a könyv is említi több helyen, első és nagyon fontos dolog, hogy elismerjük, hogy most haragszunk. Ez pedig nem egyszerű.

Bátran merem ajánlani mindenkinek, hasznos olvasmány!

8/10