Találatok a következő szerzőre: zogmund

Már megint egy Garry Chapman könyv? Igen. No nem azért mert annyira beleszerettem volna az elmúlt időszakban (nemrég olvastam tőle a Mérgező munkahelyek és a Munkahelyi elismerés 5 nyelve című könyveket, és nem voltam annyira elragadtatva).
Egy beszélgetés kapcsán felvetődött a harag témája és emlékeztem erre a könyvre, hát gonoltam belekezdek és meglátom mi lesz.

Végre egy új színfolt a Chapman féle könyvekben! Csak érintőlegesen van benne a szeretetnyelvek és nagyon érdekes és elgondolkodtató megközelítéssel nyúl a témához. Viszont abszolút vallásos, végig a Bibliára támaszkodik.

Ilyen is van. Nem is kevés. Nekem nehéz volt olvasni ezt a könyvet, mert hála Istennek normális családban nőttem fel, rendes nevelést kaptam. Így nem volt könnyű elképzelni, hogy az a sok történet, amit Susan megosztott a könyvében a valóság.

Pedig igaz. És úgy gondolom fontos, hogy akármilyen családból is származunk foglalkozzunk a témával, mert meg kell ismerni milyen károkat is tudunk okozni gyermekünknek. Ami egy életre elkíséri őket.

"Nem minden fekete vagy fehér" szokták mondani. Bár a végén mindenről el tudjuk dönteni, hogy ez még belefér/jó vagy már nem/rossz. Végeredményben tehát mégiscsak minden fekete vagy fehér. Vagy nem?

A Mérgező munkahelyek című könyvet azért kezdtem el olvasni, mert egyrészt érdekelt (hmm... igen, ami nem érdekeli, azt általában nem olvassa az ember), másrészt hogy vajon mit is ért mérgező alatt, illetve, hogy az enyém olyan-e - mások szemében, én így elsőre nem mondanám annak - és ha igen, mit lehet ellene tenni.

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot. Túl sok gondolatot vetett fel bennem. De nem az amiről szól, hanem a kihagyott lehetőségről...

Egy jó barátom ajánlotta ezt a könyvet és csak annyit jegyzett meg: "Ne este a gyerekeknek olvasd!".
Mivel nem tudtam semmit a könyvről, nem is néztem utána, természetesen megfogadtam a tanácsát. Az első oldal után már értettem is, miért mondta.

Ha azt mondom Gary Chapman, azt mondod szeretetnyelvek.
Mikor a feleségem meglátta, mit olvasok, azt kérdezte: Ez az ember mennyi bőrt tud lehúzni erről a témáról!
Talán nehéz elhinni, de ezt nem bántóan mondta.

Én arra gondoltam, talán találok benne valami újat a témában. Munkahelyi környezetre átültetve. Kicsit másképp, más megvilágításban.

Végülis találtam.

Legyünk túl rajta már a legelején. Igen, jól látod, ez egy pöttyös könyv. Lányoknak való. Kislányoknak. Vagy legalábbis tizenéveseknek.
Ennek ellenére én a három gyermekemnek (két fiú (5, 9) és egy lány (11)) olvastam esténként. És el kell mondjam nagyon élveztük. Igen, E/1. Azaz én is...

Mérő László, már régóta az egyik kedvenc tudományos témájú íróm. Nagyon szeretem a stílusát!
Tavaly olvastam tőle két könyvet és ezzel hosszú idő után újra rádöbentem, mennyire az én stílusom.
Úgyhogy gyorsan meg is vettem két könyvét, ebből az egyik volt "Az érzelmek logikája" (a másik meg A csodák logikája, nemsokára az is sorra kerül). Aztán úgy hozta az élet, hogy sokáig nem tudtam elővenni, csak idén februárban.

Idei egyik tervem az volt, hogy mostantól minden évben kiolvasom ezt a könyvet. Nagyon régen olvastam utoljára, úgyhogy ideje volt.
Egy barátom szerint, minden kereszténynek alapmű ez a könyv, ezért is gondoltam, hogy ezzel kezdem az évet.

Igen, és még pár aloldal követni fogja (legalábbis egy bizos :-))
Miröl is lesz itt szó?
Legfőképpen azokról a könyvekről, amiket épp olvasok.
Miért nem használom a moly.hu-t?
Csak. Amúgy használom, és valószínű oda is beteszek innen majd pár gondolatot. (Meg persze lehet lesznek itt könyves dolgok is úgy általánosan)

Ez inkább csak ilyen kísérleti jellegű aloldal, most ehhez van a legnagyobb indíttatásom :-)
És ki tudja, talán valakinek még tetszeni is fog rajtam kívül :-)